Aggodalom

Seth

Nem csak Forksban volt nagy hír, hogy egy új család költözik a rezervátum és a város határára, hanem a vérfarkasok és a Cullenek körében is fontos kérdést vetett fel. Sajnos az, hogy emberek költöznek egy olyan házba, ami a nomád vámpíroknak adott menedéket eléggé megnehezíti a dolgunkat. Ezért amikor Alice látja, hogy erre jár egy nomád csoport megerősítjük a védelmüket, de mindezt mondani könnyebb mint kivitelezni. Hiszen nem láthatnak meg minket így óvatosnak kell lennünk. A másik kérdés az, hogy ki költözne a semmi közepére önszántából. Főleg úgy, hogy eddig csak egy lányt láttunk, az egész családot nem. Még a költözést is a lány irányította, biztos megbízható és tud magára vigyázni emberekkel szemben, de mit tudna kezdeni a vámpírokkal. Nincsen semmilyen különleges képessége, amivel megvédhetné magát a vámpíroktól. Annyit tudunk róla, hogy Cleo Stephennek hívják és a Cullenek évfolyam társa lesz. Semmi többet. Vajon hol lakott és hol vannak a szülei.

- Ne aggodalmaskodjál annyit Seth. Ennek a lánynak a haja szála se görbülhet, ha rajtam múlik.

- Ha rajtad múlik, de még te se tudod mindentől megvédeni- válaszoltam Alicnek aki erre felhúzta az orrát

- Azt csak hiszed- mondta és ezzel lezártnak tekintette a témát.

Hinném kéne Alicenak ,hiszen ő sosem hagyná, hogy egy leendő barátjának baja essen , mert ők barátok lesznek még ha eddig nem is találkoztak.

Ekkor egy hatalmas sikítást hallottam és a hang hatására azonnal rohanni kezdtem. Nem gondoltam semmire csak futottam azt viszont furcsálltam, hogy Alice mosolyogva a házban maradt. Az erdő szélénél megálltam, hogy ne vegyenek észre és szembesültem a ténnyel, hogy semmi baj nem történt.

- Hölgyem ez csak egy döglött állat- nevetgélt az egyik építész.

Hüppögést hallottam, biztosan sír.

- Mi az ,hogy ez csak egy döglött állat- a megvetés csak úgy sugárzott a hangjából a beálló csöndben- minden élőlény halálát tisztelni kell és mindenkinek joga van az élethez aki a Földön létezik.

Furcsa volt látni, hogy egy ilyen törékeny testű lánynak mekkora ereje lehet. A hátára fókuszáltam hátha megfordul és láthatom végre az arcát, de nem tette. Inkább ráterített valamit az állat testére.

Ekkor vettem észre, hogy valaki áll mögöttem. Edward volt az.

- Ha ennyire látni akarod, miért nem mész át hozzá segíteni?- kérdezte.

- Bár csak tudnám a kérdésedre a választ- suttogtam és elkezdtem visszasétálni a házba.

Mikor visszaértem Edwarddal az oldalamon Emmett nevetésétől zengett a ház, de nem érdekelt inkább leültem Jacob mellé.

Jake is vonzást érzett Nessie felől mielőtt megpillantotta volna őt, de mi van, ha nálam nem lesz bevésődés. Mi van, ha eltúlzom és mi van ha nem. Mi fog velem történni, ha elveszítem a józan eszemet és teljesen megváltozom. Akkor is magam maradok, vagy valaki más leszek és mi van ha neki nem fogok kelleni. Hiszen ő ember én pedig egy vérfarkas vagyok, egy szörnyeteg.

- Mindenkinek joga van az élethez aki a Földön létezik- visszhangzottak a szavai a fejemben.

Lehet, hogy most így gondolja, de ő még nem látott vámpírt… vagy vérfarkast.

- Seth- szólt hozzám Bella- ha ő az igazi találkozni fogtok.

- Épp ez a baj, hogy találkozni fogunk és tönkreteszem az életét- suttogtam és közben arra gondoltam, hogy mit tett Sam Emilyvel és a többiek milyen közel álltak hozzá, hogy megtegyék.

Edward rátette a kezét a vállamra, mintha meg akarna győzni arról, hogy én nem lennék képes ilyesmire.